Na most akkor miben merül ki a boldogság? Egy új cipőben, a szerelemben? Az ember csak akkor lehet boldog, ha minden klappol? Hogy van ez? Keressük, kutatjuk, de sose találjuk meg. Szerintem a boldogság láthatatlanná tévő köpönyeget visel. Miért? Mert ha folyton a nyomunkban járna, nem értékelnénk. Aki a boldogság kutatásával foglalkozik, valójában nem boldog. Akkor miért foglalkozunk vele annyian? Valójában boldogok vagyunk, mindig. Csak annyira kevéske másodpercek összetétele a boldogság, hogy az agyunk nem tudja észrevenni. Pedig, még ha köpönyegbe is bújik, akkor is fontos, hogy érezzük a jelenlétét. Enélkül nem lehetünk részesei az élet csodáinak. Muszáj értékelnünk a körülöttünk lévő világot. Mert mindig csak rosszabb lesz. Na és akkor jövünk rá, hogy előtte milyen jó volt. Pedig most is jó és akkor is jó volt. Mert minden miért mögött ott lapul a mert. Elég régóta töprengek ezeken a dolgokon, és most szépen kiírom magamból őket. A listámon ez lehetne az első pont. Boldog vagyok, mert lehetőségem van írni. Boldog vagyok, mert két csokis tusfürdővel leptem meg magam. Ami mostantól sokkal jobban fog esni a bőrömnek mint a gyomromnak :) Haha. Tulajdonképpen még sorolhatnám a listát, mert ma is nagyon sok szuper dolog történt velem. Mint mindennap. Csak nem valljuk be. Szeretjük, ha nyavalyoghatunk, amikor nem jön össze valami, szeretünk elkeseredni és megvigasztalódni, panaszkodni, mikor megértő fülekre találunk. Hogy miért így raktak össze minket azt nem tudom, de ha jobban átgondolom a szomorúság is boldogság. Szomorúságból indul Öleléssel zárul. Akkor tehát boldogság. Néha üljünk le és tárgyaljuk át magunkkal ezt a dolgot. Mert a boldogság él és virul. És éppen most kúszott az arcodra mosoly formájában. Igen pont most. Miközben ezeket a blabla sorokat olvasod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése