Nem volt csont sovány, tiszta szívből kacagott, és ha a manapság végig vonulna az utcán akkor is tátva maradna pár férfiszáj. Nem mondhatjuk, hogy tökéletes volt, mentálisan főleg nem, de a külsejét nem kritizálhatjuk. Lehet, hogy nem mindenkinek ő a nőideálja, de sok férfit egy szempillantás alatt elcsábítana még most is. De vajon mi volt a titka? Nos, szerintem először is, hogy tökéletesen játszott. Akárkivel. Bármikor. Nem hiába volt színésznő. Aztán, a magabiztosság. Nem állítom, hogy ízig vérig belülről jött neki, de a külseje és a mozgása alapján mindig úgy tűnt, mintha az volna. Valójában ez sokat dob egy nőn. A mosolya, a nevetése, (még ha sokszor csak a kameráknak szólt is) tökéletes volt. Ápolt fogak, telt ajkak, és hölgyeim az a nevetés, amire sokak nem képesek közülünk. Az az igazi szívből jövő nagy kacaj, amire mindenki felfigyel, legyen az nő vagy férfi. Szerintem főként ez a három dolog emelte őt ki őt a többi kortársa közül. Nem mondom, hogy ezt minden hétköznapi nőnek így kell csinálnia, de néha megéri. És valljuk be, sokszor játszadozunk kell azért, hogy elérjük azt amit akarunk, legyen szó munkáról, sorban állásról, vagy a hőn áhított férfiről.
Bár a babaarcú Norma Jane-nek sem sikerült minden elsőre, hiszen nem a színészet hozta meg neki a kezdeti sikereket, hanem a jó öreg nyuszis magazin, melynek ő volt az első címlaplánya 1952 decemberében. Tulajdonképpen ezzel is teljesítette célját, ugyanis így felfigyelt rá a közönség, és igazi szexszimbólummá vált.
Tudta, hogyan kell érvényesülni és teljesítette a célját, és még a sok rossz ellenére is: Csodálatos maradt.
Mindannyian erre vágyunk, nem? :) Csak persze mindenki a maga sajátos módján. Ha már tökéletesek nem leszünk soha, legalább csodálatosak legyünk :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése